A pedagógiai folyamat lényege: szerkezet, funkció és szakaszok

Nem mindig könnyű megérteni a pedagógiai folyamat lényegét, annak ellenére, hogy mindannyian, így vagy úgy, találkozunk az életben, beszélve mindkettő mint tárgy, és mint téma. Ha ezt a tág koncepciót teljes egészében figyelembe vesszük, több ponton kell élnünk. A pedagógiai interakció folyamatának alapelveiről, szerkezetéről, funkcióiról, sajátosságairól és még sok másról beszélünk.

A pedagógiai folyamat tudományos elképzeléseinek fejlesztése

Hosszú ideig a kutatók betartották az emberi személyiség fejlődésének két legfontosabb folyamatát - az oktatást és a nevelést. A 19. század körül ezek az ötletek változni kezdtek. A kezdeményező és. F. Herbart, aki azzal érvelt, hogy ezek a folyamatok elválaszthatatlanok. A képzés nélküli oktatás összehasonlítható egy olyan céllal, amelynek nincs eszköze annak elérésére, míg az oktatás nélküli oktatás a cél nélküli eszközök használata.

Ezt a hipotézist mélyen kifejlesztette a nagy K tanár. D. Usinszkij. A pedagógiai folyamat integritásának eszméjére hivatkozva beszélt az oktatási, adminisztratív és oktatási elemek egységéről.

Ezt követően az elmélet fejlődéséhez való hozzájárulás a következőkkel történt. T. Shatsky És. A. Makarenko, M. M. Rubinstein.

A probléma iránti újabb érdeklődés a 70-es években merült fel. XX század. M. A. Danilov,. . V. S. Ilyin folytatta kutatását ebben a témában. Számos alapvető megközelítés alakult ki, de mindannyian az oktatási folyamat integritásának és következetességének eszméjére támaszkodnak.

A "pedagógiai folyamat"fogalmának lényege

elég nehéz választani egy univerzális definíciót. Számos közülük a pedagógiai irodalomban. De az összes árnyalattal a legtöbb szerző egyetért abban, hogy a pedagógiai folyamat lényegének és funkcióinak fogalma magában foglalja a tanárok és a gyakornokok tudatosan szervezett interakcióját, amelynek célja az oktatási, oktatási, fejlesztési feladatok megoldása. Ebben a tekintetben megkülönböztetik a pedagógiai feladatok és helyzetek fogalmát.

Az oktatási folyamat alaptörvénye elismeri annak szükségességét, hogy a társadalmi tapasztalatokat az idősebb generációtól a fiatalabbig át kell adni. Az átadás formái és elvei általában közvetlenül függenek a társadalmi-társadalmi fejlődés szintjétől.

A pedagógiai folyamat hatékonysága nagymértékben összefügg az anyagi, társadalmi, pszichológiai állapotok sajátosságaival, amelyekben zajlik, valamint a tanár és a hallgató közötti kölcsönhatás jellegével, az utóbbi belső ingereivel és képességeivel.

A pedagógiai rendszer fő összetevői

A pedagógiai folyamat lényegét és szerkezetét a következők alapján határozzák meg, hogy az utóbbi megkülönböztethető egy világos rendszer. Számos hatást és komponenst tartalmaz. Az első magában foglalja az oktatást, a fejlesztést, a képzést, a készségek és képességek kialakulását. A pedagógiai rendszer összetevői:

• tanárok;
• az oktatás és képzés céljai;
• diákok;
• a tanulási folyamat tartalma;
• a pedagógiai gyakorlat szervezeti formái;
• a képzés technikai eszközei;
• az oktatási folyamatmenedzsment formátuma.

Amikor az összetevők megváltoznak, az egész pedagógiai rendszer megváltoztatja tulajdonságait. Nagyon függ a kombináció elveitől. A pedagógiai rendszer optimális működését a következők jellemzik:

• a lehető legnagyobb fejlettségi szint elérése a hallgatók számára, figyelembe véve képességeiket;
• feltételek megteremtése az oktatási folyamat valamennyi résztvevőjének önfejlesztéséhez.

A pedagógiai folyamat lényege, elvei

A pedagógiai kutatásban az oktatási rendszerhez kapcsolódó számos jellemző megkülönböztethető. Ezek a pedagógiai interakció elveinek is tulajdoníthatók:

• a pedagógiai folyamat gyakorlati tevékenységének és elméleti orientációjának összefüggése;
• emberiség;
• Tudományos (az oktatás tartalmának korrelációja a tudományos-műszaki eredmények szintjével);
• egyéni, csoportos és frontális tanítási módszerek alkalmazása;
• rendszeresség és következetesség;
• a láthatóság elve (a didaktika egyik "aranyszabálya");
• a pedagógiai menedzsment és a diákok függetlenségének rugalmas kombinációja;
• az esztétizálás elve, a szépségérzet kialakulása;
• a hallgatók kognitív tevékenységéről;
• az ésszerű hozzáállás elve (a követelmények és ösztönzők egyensúlya);
• a képzés tartalmának megvalósíthatósága és hozzáférhetősége.

Az integritás alapvető szempontjai

A holisztikus pedagógiai folyamat lényege nem redukálható egyetlen jellemzőre sem az összetevők közötti kapcsolatok sokfélesége miatt. Ezért szokás figyelembe venni a különböző szempontokat: működési és technológiai, célzott, anyagi, eljárási és szervezeti.

A tartalom szempontjából az integritást a társadalmi tapasztalatok figyelembevételével biztosítják az oktatási célok meghatározásakor. Számos kulcsfontosságú elem van itt: tudás, készségek és képességek, kreatív tevékenység és tudatosság tapasztalata, a cselekvések jelentésének megértése. Mindezeket az elemeket a pedagógiai folyamat keretében kell kombinálni.

A szervezeti integritás attól függ, hogy:

• a képzés tartalmának és az asszimiláció anyagi és technikai feltételeinek kombinációja;
• a tanár és a diákok személyes (informális) interakciója;
• az üzleti kommunikáció formátuma az oktatási folyamaton belül;
• , a hallgatók önálló tanulásának sikeressége.

A működési és technológiai szempont az összes fent említett elem belső integritására és egyensúlyára vonatkozik.

Építési szakaszok

A pedagógiai folyamat törvényeinek lényege több szakasz vagy szakasz elosztása az oktatási-fejlesztési tevékenységek szervezése során.

Az első, előkészítő szakasz részeként számos kulcsfontosságú feladat megoldódik:

• célmeghatározás (megfogalmazás várt eredmények);
• diagnosztika (a pedagógiai folyamat pszichológiai, anyagi, higiéniai feltételeinek elemzése, a hallgatók érzelmi hangulata és jellemzői);
• az oktatási folyamat előrejelzése;
• szervezetének megtervezése.

Ezt követi a fő színpad:

• a tanár operatív ellenőrzése;
• pedagógiai interakció (feladatok tisztázása, kommunikáció, tervezett technológiák és technikák használata, a hallgatók ösztönzése és kényelmes légkör megteremtése);
• visszajelzés;
• a résztvevők tevékenységének korrekciója a kitűzött céloktól való eltérés esetén.

Az utolsó szakasz részeként elvégzik az elért eredmények elemzését és az oktatási folyamatot.

Szervezeti formák

A pedagógiai folyamat lényege bizonyos szervezeti formák keretében közvetlenül kiderül. Az oktatási tevékenységek szervezésének sokféle módjával három fő rendszer marad alapvető:

• egyéni képzés;
• cool-urochnaya rendszer;
• előadás és szeminárium osztályok.

Ezek különböznek a hallgatók lefedettségében, függetlenségük mértékében, a csoportos és egyéni munkamódszerek kombinációjában, a pedagógiai folyamat irányításának stílusában.

Az egyéni képzést a primitív társadalomban gyakorolták, amikor egy felnőtt tapasztalatait átadták egy gyermeknek. Aztán átalakult egy egyéni-csoport. Az osztály-idő rendszer feltételezi a rendezvény helyszínének és idejének szabályozott rendszerét, a résztvevők összetételét. Az előadás-szeminárium rendszert akkor használják, amikor a hallgatóknak már van némi tapasztalata oktatási és kognitív tevékenység.

Pedagógiai interakció és típusai

Az oktatás mint pedagógiai folyamat lényege, hogy mind a tanár, mind a hallgató szükségszerűen részt vesz benne. Mind a folyamat hatékonysága, mind az eredmény mindkét fél tevékenységétől függ.

A pedagógiai interakció során a tantárgy és az oktatás tárgya között a következő típusú kapcsolatok merülnek fel:

• szervezet és tevékenység;
• kommunikatív;
• információ;
• vezetői.

Állandó kapcsolatban vannak. Ugyanakkor a folyamat az interakciók széles skáláján alapul: "tanár-diák", "diák-csapat", "diák-diák", "diák-asszimilációs tárgy".

A képzés mint a pedagógiai folyamat eleme

A klasszikus meghatározás szerint a tanulás a tanár által irányított megismerési folyamat. A pedagógiai folyamat kettős lényegének két kulcsfontosságú eleme. A második az oktatás.

A képzést célzott orientáció, az eljárási és anyagi szempontok egysége jellemzi. A fő pont a tanár vezető pozíciója ebben a folyamatban.

A képzés kötelező kommunikációs komponenst és tevékenységalapú megközelítést biztosít, amely biztosítja a tudás szilárd asszimilációját. Ugyanakkor a hallgató nemcsak az információra emlékszik, hanem az oktatási és kognitív munka hagyományos módszereit is elsajátítja: a feladat kitűzésének képessége, a megoldás módjainak kiválasztása, az eredmények értékelése.

Ebben az esetben fontos elem a hallgató érték-szemantikai helyzete, hajlandósága és fejlődési vágya.

Tanulási funkciók

A pedagógiai folyamat lényege abban rejlik, hogy a hallgató átfogó kognitív és kreatív fejlődésére összpontosít. Ez a beállítás meghatározza a fő funkciók tanulás (oktatás, fejlesztés, oktatás).

Szerint a. A. Az első a tudás mennyiségének növekedésével jár, a második – az asszimilációs módszerek és technikák komplikációjával, a harmadik – a társadalmi kapcsolatok kiépítésével a folyamat során.

Az oktatási funkció magában foglalja a tudás és készségek szilárd rendszerének kialakulását, az ok-okozati kapcsolatok szisztematikus megértését.

Végül a hallgatónak szabadon kell működnie a tudással, mozgósítania kell a meglévő ismereteket, ha szükséges, újakat kell szereznie az oktatási-kognitív munka megfelelő készségeinek felhasználásával.