Befektetési portfólió: koncepció, típusok, kezelési jellemzők

Amikor portfólióbefektetésről beszélünk, az első dolog, ami megjelenik, a Wall Street, a tőzsde, a sikoltozó brókerek képe. Ennek a cikknek a keretein belül meg fogjuk érteni, hogy mi ez a koncepció mind a menedzser, mind a befektető szakmai szintjén. Tehát mi a befektetési portfólió?

Koncepció

A portfólióbefektetések a pénzügyi és monetáris alapok értékpapírok vásárlásakor, amikor nyereséget terveznek a kibocsátó tevékenységének ellenőrzésére vonatkozó jogok megjelenése nélkül.

Más szóval, a befektetési portfólió kombinációja a pénzügyi (készletek és kötvények) és a valós eszközök a befektető (ingatlan), amelyek egyfajta befektetési.

Az egyes komponensekhez hasonlóan a kockázatértékelés statisztikai elemzésének, a várható jövedelmezőségnek és más dolgoknak a tárgya lehet.

A portfólióbefektetések mind olyan tranzakciók, amelyek nem közvetlen befektetésnek minősülő hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapírokat tartalmaznak. A portfólióbefektetések közé tartoznak a részvényjellegű értékpapírok (ha nem garantálják a kibocsátó társaság hatékony ellenőrzését), a befektetési alap részvényei. Nem tartalmazzák az olyan ügyleteket, mint a fordított értékesítés (úgynevezett repo) vagy az értékpapírok kölcsönzése.

Leegyszerűsítve a portfólióbefektetések olyan befektetők működése, akik egy ország pénzügyi eszközeit (elsősorban értékpapírokat) vásárolnak egy másik országban. Ebben az esetben a befektetők nem vállalnak aktív ellenőrzést az értékpapírokat kibocsátó intézmények felett, de elégedettek a nyereség megvalósításával. A nyereséget az árfolyam-különbségek vagy a kamatlábak ingadozása okozza, így az értékpapírok iránt érdeklődő befektetők döntéseiket gyakran egy adott ország minősítésére alapozzák.

Az értékpapírcsomagok a következőket tartalmazzák:

• készletek;
• váltók;
• kötvények;
• kormányzati és önkormányzati kötvényhitelek.

Típusok

Többféle befektetési portfólió létezik. A táblázat a legfontosabbakat mutatja.

A formáció módszerei

A Portfólió kialakításának számos módszere közül négy fő lehetőség van, amelyeket az alábbi táblázat mutat be.

Portfólió összetétele

A legtöbb befektetési portfólió összetétele a következő, amint azt az alábbi táblázat mutatja.

A két rész közötti egyensúly lehetővé teszi a kockázatosság és a jövedelmezőség kombinációjának szükséges paramétereinek elérését.

A Portfólió működésének alapjai

A Portfólió fő célja a kockázat és a profit optimális kombinációjának elérése. Ehhez a befektetők különböző eszközök teljes arzenálját használják (diverzifikáció, pontos kiválasztás). A táblázat a befektető portfólióinak lehetőségeit mutatja.

Az optimalizálás alapszabálya a következő: ha az értékpapírból származó jövedelem magas, akkor a kockázat magas. Fordítva: alacsony jövedelem mellett a kockázat is alacsonyabb. Ez határozza meg a befektető piaci viselkedését: konzervatív vagy agresszív, ami a befektetési politika része.

A menedzsment lényege. Az alapok

A pénzügyi befektetési portfóliókezelés folyamatos folyamat. Ez magában foglalja az elért eredmények tervezésének, végrehajtásának és jelentésének szakaszát. Ez a folyamat a gazdasági feltételek elemzéséből, az ügyfél korlátainak és céljainak meghatározásából, valamint az eszközallokációból áll.

A portfóliókezelés művészet és tudomány döntéshozatal a befektetési struktúráról és politikáról, a jövedelem és a kockázatok közötti egyensúlyról.

A portfóliókezelés az erősségek és gyengeségek azonosításáról szól az adósság és a tőke, a hazai és nemzetközi, a növekedés és a biztonság, valamint sok más kompromisszum között, amelyek akkor fordulnak elő, amikor megpróbálják maximalizálni a hozamot egy adott kockázati szinten.

A portfóliókezelés mind passzív, mind aktív lehet, amelyet az alábbi táblázat mutat be.

Az irányítási folyamat fő elemei

A menedzsment fő eleme az eszközallokáció, amely hosszú távú szerkezetükön alapul. Az eszközallokáció azon a tényen alapul, hogy a különböző típusú eszközök nem mozognak következetesen, és némelyikük volatilisebb, mint mások. A befektető kockázat / megtérülési profiljának optimalizálására összpontosítanak. Ez úgy történik, hogy olyan eszközökbe fektetnek be, amelyek alacsony korrelációval rendelkeznek egymással. Az agresszívebb profillal rendelkező befektetők mérlegelhetik befektetési portfóliójukat az ingatagabb befektetések felé. Egy konzervatívabbal pedig stabilabb befektetések felé mérlegelhetik.

A diverzifikáció nagyon gyakori módszer a portfóliókezelési folyamatban. Lehetetlen következetesen megjósolni a győzteseket és a veszteseket. Szükség van egy olyan befektetési portfólió létrehozására, amely széles körben lefedi az eszközöket. A diverzifikáció a kockázat és a nyereség elosztása egy eszközosztályon belül. Mivel ez nehéz annak megértése érdekében, hogy mely konkrét eszközök vagy szektorok lehetnek a vezetők, a diverzifikáció arra törekszik, hogy idővel minden szektor jövedelmezőségét elérje, de az adott időben kevesebb volatilitással.

Az egyensúly helyreállítása olyan módszer, amelyet arra használnak, hogy a portfóliót éves időközönként visszaállítsák az eredeti célelosztásra. A módszer fontos annak az eszközszerkezetnek a megőrzése érdekében, amely a legjobban tükrözi a betétes kockázat/hozam profilját. Ellenkező esetben a piaci mozgások nagyobb kockázatnak vagy csökkentett megtérülési lehetőségeknek tehetik ki a pénzügyi befektetések portfólióját. Például a 70% - os saját tőkével és a 30% - os fix jövedelemelosztással kezdődő befektetések a piac megnövekedett növekedésének eredményeként 80/20-as elosztásra válthatnak, ami nagyobb kockázatnak teszi ki a betétest, mint amennyit képes ellenállni. Az egyensúly helyreállítása magában foglalja az alacsony értékű értékpapírok értékesítését, valamint a bevételek alacsony árú értékpapírokba történő újraelosztását.

A Portfóliókezelés típusai. Mik azok a?

A befektetési portfóliókezelés magában foglalja a befektetések optimális összehasonlítását a kiegyenlítő kockázattal járó célokkal.

Nézzük meg a fő típusoknál részletesebben. Az alábbi táblázat bemutatja mindegyikük jellemzőit.

Irányítási folyamat. Jellemzők

Maga a befektetési portfóliókezelés folyamata szakaszok sorozataként ábrázolható, amelyet az alábbi táblázat tükröz.

A portfóliókezelési szolgáltatásokat pénzügyi vállalatok, bankok, fedezeti alapok és pénzkezelők nyújtják.

A portfólióbefektetés alapjai. Különbségek a közvetlen befektetésektől

Az értékpapír-portfólióba történő befektetések különböznek a közvetlen külföldi befektetésektől. Ez utóbbival a befektető aktív ellenőrzést vállal egy adott ország vállalkozásai felett. A portfólióbefektetések esetében elégedett a nyereség megvalósításával.

Mindenki, aki megtakarításokkal (pénzügyi eszközökkel) rendelkezik, megpróbálja a lehető legjobban kihasználni őket különböző pénzügyi területeken: bankbetétek, részvények, kötvények, biztosítási kötvények, nyugdíjalapok.

A pénzügyi eszközök halmazát portfóliónak nevezik, így az eszközallokációról szóló döntést befektetésnek (döntésnek) nevezik a portfólióban.

A befektető dönthet úgy is, hogy megtakarításainak egy részét külföldön fekteti be. Az ilyen típusú legjellemzőbb művelet egy másik ország kincstári értékpapírjainak megvásárlása.

A portfólióbefektetések mérete ingadozik, különösen akkor, ha spekulatív tőke elsajátítja őket. Ezek középpontjában, hogy egy gyors nyereséget, és készen áll, hogy vonja vissza bármikor. Ezek az ingadozások viszont destabilizálhatják az árfolyamot, így a folyó fizetési mérleg hiányának spekulatív tőkével történő finanszírozása veszélyes lehet. A devizaválságok, amelyekben a hazai pénz hirtelen gyengül, a portfóliótőke kiáramlásával járnak.

A portfólióbefektetések elsősorban a kamatlábak változásaira, az árfolyamra vonatkozó várakozásaikra és előrejelzéseikre, valamint a makrogazdasági helyzet változásaira - a destabilizáció és a politikai zűrzavar kockázatára-érzékenyek. A kockázatértékeléstől függően a befektetők magasabb kamatlábak formájában prémiumot igényelnek, különben nem akarnak hazai eszközöket vásárolni.

A jövedelmezőség kiszámítása

A befektetési portfólió jövedelmezőségének kiszámításának alapvető képlete a következő:

Nyereség / Befektetés * 100 %.

Ahol a nyereség az eladás és a készlet vételének összege közötti különbség.

A valóságban azonban ez a képlet nem elegendő. Tisztázni kell:

Nyereség = nyereség és veszteség minden tranzakción + osztalék-jutalék.

A legkényelmesebb az Excel számítási táblázatok használata. Egy ilyen táblázat példája az alábbiakban található.

Ezután a cellában, ahol a jövedelmezőséget szeretnénk kiszámítani, be kell illesztenünk a következő kifejezést: CHISTVNDOH(B2:B5; C2:C5)*100.

Ahol B2: B5-cellatartomány "pénzmozgás", C2: C5 - cellatartomány "Dátum".

A jövedelem automatikusan kiszámításra kerül a programban.

Az érték 22,08 lesz %.

Portfólió értékelés. Számítási elv

A befektetési portfólió értékelésekor a jövedelmezőséget százalékban kell figyelembe venni, mivel csak ebben az esetben válik egyértelművé a betétes által kapott összeg. Összehasonlítható más eszközök jövedelmezőségével.

Ehhez a pénzügyi befektetések portfóliójának értékelésére szolgáló képletet kell használnia:

Százalékos hozam * napok száma évente / napok száma a beruházás. Példa, fent 22,08 hozamot kaptunk %. De ez csak hat hónapos befektetés volt, az éves hozam pedig:

22.08% * 365 / 180 = 44.8 %.

Fő kockázatok

A pénzügyi célokat a befektetési portfólió kockázati paramétereihez és a nyereséghez viszonyítva kell figyelembe venni. Ezekre a kérdésekre válaszokat kell kapni annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a vállalat által viselt kockázatot. Az engedélyt igénylő főbb pontok:

1. Melyek az ügyfél rövid és hosszú távú céljai és pénzügyi igényei?
2. Milyen következményekkel jár, ha a célokat nem érik el?

A befektetési portfóliókezelés fő kockázatait az alábbi táblázat tükrözi.

A fő problémák

Fontos probléma az a képesség, hogy megkülönböztessük a várható megtérülési rátát a kívánt aránytól. A várható megtérülési ráta a nyereség szintjéhez kapcsolódik, amely szükséges finanszírozási célok. A szükséges megtérülési ráta azonban a pénzügyi célok hosszú távú eléréséhez kapcsolódik.

A befektetések megválasztását befolyásoló tényezők a következő kategóriákhoz kapcsolódhatnak: jogi feltételek (trösztök és alapok), adók, időkeretek, kivételes körülmények vagy likviditás.

Az adók a gazdag egyének vagyonának kezelésével kapcsolatosak, beleértve az adókat: jövedelem, ingatlan, vagyonátruházás vagy tőkenyereség. A kivételes körülmények a szervezeteknek az eszközökkel kapcsolatos preferenciáihoz kapcsolódnak. A likviditás a vállalkozás készpénz iránti (várható és váratlan) keresletét jelenti. Az időhorizont hosszú távú, középtávú, rövid távú és többlépcsős nyereségként jelenik meg.

A kockázatcsökkentés területei a diverzifikáció révén

A Portfólió diverzifikációja a befektetési portfólió szerkezetének diverzifikációja. Mit jelent ez? Csak azt, hogy a befektetési portfólió és az egyes eszközök egyedi (nem szisztematikus) kockázatának csökkenéséhez vezet. A diverzifikáció lényege a diverzifikált eszközök megvásárlása abban a reményben, hogy egyesek értékének esetleges csökkenését ellensúlyozza mások értékének növekedése.

Ezért a Portfólió diverzifikációjának hatékonysága az azt alkotó eszközárak változásainak korrelációjának mértékétől függ (arányuk). Minél kisebb, annál jobb a diverzifikáció eredménye.

A legerősebb diverzifikáció akkor érhető el, ha az eszközárak változásainak korrelációja negatív, vagyis amikor az egyik eszköz árának növekedését egy másik ár csökkenése kíséri.

A portfólióban a jövőbeni eszközár-változások korrelációjának pontos meghatározása nehéz, elsősorban azért, mert a történelmi változásokat a jövőben nem szabad megismételni. Ezért gyakran alkalmaznak egyszerűsített diverzifikációs módszereket, amelyek a gazdaság különböző ágazataiból származó eszközök (például bankok, Távközlés, építőipari vállalatok részvényei), különböző piaci szegmensekből származó eszközök (például részvények és kötvények), földrajzilag differenciált eszközök (például különböző országokból származó készletek) vagy kis-és nagyvállalatok eszközei.

A befektetési portfólió diverzifikációjának kérdését hivatalosan az úgynevezett Markowitz Portfólióelmélet írta le. A magasabb befektetési portfólió hozam általában magasabb kockázattal jár. Markowitz elmélete megmutatja, hogyan lehet meghatározni a hatékony portfóliókat a várható megtérülési ráta arányában.

Következtetés

E cikk keretében az alkalmazott módszerek és technikák a Portfólió kialakításának folyamata a pénzügyi befektetéseket figyelembe vették. Segítségével kezelheti a betétes kockázatait és nyereségét. A befektetési portfólió optimalizálásának kérdései a minimális kockázat kiegyensúlyozott kombinációjára vonatkoznak, miközben a lehető legnagyobb jövedelmet kapják az eszközök összetételéből.