A vér kémiai elemzésének kolorimetriás módszere

A kolorimetriás módszer a vizsgált és ismert anyag színtelítettségének összehasonlításán alapuló elemzés. A fizikai-kémiai vizsgálatok eredményei sok tudományág számára nagy értéket képviselnek, de a kutatást leginkább az orvostudományban használják.

A kolorimetriás módszer lényege

Sokféle elemzés létezik, amellyel meghatározzák az anyagok kémiai összetételét. Néhány közülük univerzális és széles körben használják a különböző területeken, mások specifikusak, nagyobb pontossággal. A kolorimetriás módszer univerzális.

Az elemzés lényege, hogy az ismeretlen koncentrációjú oldat színtelítettségét összehasonlítjuk a standard oldat színével. Az elemzés során a vizsgált komponensnek egy bizonyos reagenssel való kölcsönhatása eredményeként színes vegyület képződik. A reakció befejezése után a kapott árnyalatot összehasonlítjuk azon oldatok színével, amelyek koncentrációja már ismert.

Úgy gondolják, hogy a kolorimetria alapítója Robert Boyle. A tanninok nyomását használta, hogy megkülönböztesse a vasat a réztől az oldatban. Ez volt Boyle ki vette észre, minél nagyobb a vas koncentrációja az oldatban, annál gazdagabb az utóbbi hangja.

Kolorimetria

A kolorimetria egy módszer az oldatokban lévő anyag mennyiségének meghatározására. Az elemzés a Booger-Lambert-Behr törvényen alapul: amikor egy fénysugár sűrű abszorbeáló anyagréteget ér el, intenzitása gyengül.

Az anyag koncentrációjának meghatározására szolgáló kolorimetriás módszer vizuális összehasonlítást vagy összehasonlítást használhat speciális eszközökkel a színintenzitás mérésére. Az összehasonlítás közvetlen és kompenzációs módon történik.

1. Egyenes. A módszer magában foglalja a vizsgálati oldat színszintjének összehasonlítását a folyadék bizonyos sűrűségén és hőmérsékletén a referenciaoldattal. Fotoszoloriméterek és spektrofotométerek használatakor referenciaoldatként desztillált vizet használnak. Az eszközök mérik az áramerősséget, amely a fényintenzitástól függ.
2. Kompenzáció. A módszer azon alapul, hogy a vizsgált minta színét a referenciához hozzuk. Az eredményt oldószer hozzáadásával vagy a festendő közeg rétegének magasságának növelésével érik el.

A spektrofotométer, a monokromátor és más precíziós műszerek használata tovább egyszerűsíti a már egyszerű kutatási módszer lehetővé teszi az eredmények pontosságának növelését. Ezek az eszközök képesek mérni a fényáteresztés mennyiségét és meghatározni a hullámhosszt.

Ahol a

A kolorimetriás elemzési módszert akkor alkalmazzák, ha a pontos kémiai összetétel ismert, van egy referencia minta összehasonlításhoz, és a vizsgálat hőmérséklete és a referencia minta azonos. Ha gyorsan meg kell határozni a színes anyag mennyiségét, de olyan kicsi, hogy lehetetlen analitikai módszert alkalmazni.

A kolorimetriát széles körben használják az orvostudományban a klinikai biokémiai kutatásokban és más területeken:

• gyógyszeripar;
• élelmiszer-és alkoholipar;
• Agronómia (talajminőség meghatározása).

Előnyök és hátrányok

A kolorimetriás módszer, mint bármely más, előnyei és hátrányai vannak.

Az előnyök a következők:

• könnyű elemzés, minimális előkészítő eljárások;
• a vizsgált anyag kis mennyiségével történő tesztelés lehetősége;
• nincs szükség drága berendezésekre, bár a modern, nem olcsó eszközöket az utóbbi időben egyre inkább használják. De a legpontosabb eredményt nyújtják.

Hátrányok: az elemzés pontossága alacsony az analitikai módszerekhez képest.

A fehérje meghatározásának biuretikus módszere

A vérszérumban lévő fehérje a homeosztázis állapotát tükröző mutató. Növekvő koncentráció nagy molekulájú vegyület a vérben hiperproteinémiának nevezik, alacsony a hypoproteinemia.

A vérszérumban lévő fehérjék összetétele, szerkezete, tulajdonságai eltérőek, különböző funkciókat látnak el. Ezek vannak osztva enzimek, hormonok, immunglobulinok és mások. A fehérjék minden csoportjára számos közös jellemző jellemző, amelyek alapján a biológiai folyadékokban a nagy molekulatömegű szerves vegyületek meghatározására szolgáló módszereket fejlesztettek ki.

A klinikai biokémia összes módszere közül leggyakrabban a fehérje meghatározásának kolorimetriás módszereit alkalmazzák. Ezek viszonylag olcsóak, ami fontos költségvetési szervezetek. és nagyon egyszerű. A leggyakoribb a biuretikus módszer. A módszer lényege: fehérjék lúgos közegben , réz-szulfáttal reagálnak, lila vegyületeket képeznek. A vér fehérjetartalmát a festés telítettsége határozza meg. Az elemzésre szánt biológiai anyagot reggel üres gyomorra veszik.

Az elemzés nagyon pontos, de vannak olyan tényezők, amelyek befolyásolják a fehérje koncentrációját a vérben:

• fizikai aktivitás röviddel a biológiai anyag gyűjtése előtt;
• a terhesség és a szoptatás utolsó hetei;
• a "kortikotropin", "Miscleron", "Clofibrate" gyógyszerek használata hozzájárul a vér fehérjetartalmának növekedéséhez, a "pirazinamid" és az ösztrogén alkalmazása pedig a koncentráció csökkenéséhez vezet;
• a kéz helytelen helyzete a bioméret gyűjtése során.

A vas meghatározása

A vérben lévő vas mennyisége a különböző betegségek diagnosztizálásának egyik fő mutatója. Az anyag hemoglobinban koncentrálódik, amely oxigénszállítást biztosít a szövetekbe. A vas kolorimetriás módszerrel történő meghatározásához leggyakrabban a bathofenantrolin (0,02%) oldatát használják fő reagensként. Biológiai anyag-szérum hemolízis nyomai nélkül.

A módszer lényege: a vas-vasionok és a szulfatált batofenantrolin kölcsönhatása során színes komplex képződik, amelynek telítettségét fotometrikusan határozzák meg. Átlátszó oldat előállításához be kell tartani a biológiai anyag mintavételének szabályait, de a vas-ligandum komplexek optikai sűrűségének pontos meghatározásához a vasat hidroxilamin és mosószerek (nátrium-dodecil-szulfát)alkalmazásával szabadítják fel a hemoglobinból. A vizsgálati eredmény szerint meghatározzák a patológia jelenlétét és mértékét. Normális esetben a vas koncentrációjának:

• 14, 2 – 26, 0 mmol / l (férfiak);
• 10, 6 - 21, 7 mmol / l (nők).

A vashiány általában vérveszteséggel, elégtelen táplálékkal vagy rossz felszívódással jár a gyomor-bél traktusban.

A koleszterin meghatározása

A koleszterin egy szerves anyag, amely számos szervezet sejtmembránjában található, beleértve az embereket is. Az szükséges a következők előállításához kolekalciferol és szteroid hormonok. A 3,37-5,2 mmol/l koleszterinszint normálisnak tekinthető. Megnövekedett tartalom az atherosclerosis egyik fő oka.

A koleszterin meghatározására szolgáló kolorimetriás módszerek lehetővé teszik az érrendszeri betegségek felismerését a korai szakaszban. A patoanatómiai eredmények szerint a lipofil alkohol koncentrációja halálos ischaemiában szenvedő betegeknél 6,5-7,8 mmol/l volt.

A kolorimetriás módszer elve az, hogy a koleszterint 3béta-hidroxi-szteroid-oxidoreduktáz oxidálja hidrogén-peroxid felszabadulásával, amely a p-amino-atipirint színes vegyületté alakítja. A szín telítettségével meghatározzuk a koleszterintartalmat.

Gyermeken végzett vizsgálat során figyelembe kell venni, hogy a koleszterin koncentrációja gyermekkorban nem haladhatja meg a 4,1 mmol / l-t.

Mi az enzimatikus kolorimetriás módszer?

Az enzimatikus tesztek a nagy aktivitású enzimek reakcióinak használatán alapulnak. Széles körben használják az analitikai kémiában különböző anyagok meghatározására - a nitrátionoktól a makromolekulákig.

Az enzimatikus (enzimatikus) módszereket specifitás jellemzi, ami lehetővé teszi egyes anyagok elemzését más összetételű anyagok jelenlétében. Az enzim – glükóz-oxidáz-használatán alapuló leggyakoribb módszerek. A tesztet a vér glükózkoncentrációjának meghatározására használják. A teszt pontossága lehetővé teszi a hipoglikémiás szerek adagjának beállítását 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.

A glükóz-oxidáns módszer az egyik legjobb kvantitatív módszer a glükóz meghatározására. Mind a vér (kapilláris), mind a szérum biológiai anyagként használható, de a plazma előnyösebb, mert csökkent hematokrit-tartalommal rendelkezik, ami negatívan befolyásolja az eredmény pontosságát.

A fotometria kinetikus módszerét elsősorban. Lényege abban rejlik, hogy a glükóz-oxidáz és a peroxidáz megállapított arányával a reakció megkezdése után egy bizonyos ideig a színes vegyület képződésének sebessége arányos lesz a mintában lévő glükózszinttel. A vizsgálat fő előnye, hogy az eredményt nem befolyásolja harmadik féltől származó vegyületek jelenléte a mintában. A módszernek hátránya is van – a teszt elvégzéséhez német vagy svéd gyártók drága mérőműszereire van szükség.

Következtetés

A kolorimetriás módszert a pontosság és az egyszerű alkalmazás jellemzi. Az orvostudományban való alkalmazása lehetővé teszi a test különböző kóros változásainak korai szakaszában történő azonosítását. Az új technológiák bevezetésével a módszer javul, egyre nagyobb a kereslet.