Népi demokrácia: meghatározás, elvek és jellemzők

Népi demokrácia - egy koncepció, ezt követően terjedt el a szovjet társadalomtudományban a Nagy Honvédő Háború vége. Ez a fajta kormány számos szovjetbarát államban létezett, főleg Kelet-Európában. Ez az úgynevezett "népi demokratikus forradalmak".

Ebben a cikkben meghatározzuk ezt a fogalmat, feltárjuk annak alapelveit, konkrét példákat adunk.

Meghatározás

A népi demokráciát a szovjet történetírásban a szocializmusba való átmenet új formájának tekintették a háború utáni körülmények között. Valójában a második világháború alatt kezdett fejlődni, majd vége után számos európai országban folytatódott.

At ugyanakkor fontos megérteni, hogy ez egy népi demokrácia. A Szovjetunióban meglehetősen egyértelműen meghatározták a kifejezést. Az akkori tudósok szerint a népi demokrácia a demokrácia legmagasabb formáját jelentette. Ez egy olyan jelenség volt, amely végigsöpört a kelet-közép-európai országokban. Különösen a népi demokrácia meghatározását vezették be Bulgáriában, Albániában, az NDK-ban, Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. Néhány ázsiai országban is elterjedt. A pártfőnökök elmondták, mit jelent a népi demokrácia a KNDK-ban, Kínában, Vietnamban. Most ezen államok többségében a kormány típusa radikálisan megváltozott.

A történelemtudományban a népi demokráciát átmeneti modellnek tekintették a polgári demokráciától a szocialista államig.

Politikai elvek

Formálisan azokban az országokban, ahol ez a kormányzati rendszer létrejött, többpártrendszert tartottak fenn. A helyi kommunista pártok által vezetett Nemzeti frontok kormányai voltak hatalmon.

Európában ilyen nemzeti frontok merültek fel a nemzeti jelentőségű, jól meghatározott feladatok megoldására. Ez volt a teljes nemzeti függetlenség helyreállítása, a fasizmustól való felszabadulás, valamint a demokratikus szabadságjogok biztosítása a lakosság számára. A népi demokrácia országainak ezen frontjai közé tartoztak a paraszt -, a munkás-és a kispolgári pártok. Egyes államokban a polgári politikai erők is megjelentek a parlamentben.

1943-1945 között a Nemzeti front kormányai kerültek hatalomra Délkelet-és Közép-Európa minden országában. Például Jugoszláviában és Albániában döntő szerepet játszottak a nácik elleni Népi Felszabadítási harcban. Ennek eredményeként a kommunisták, akik megalapították ezeket a Nemzeti frontokat, új kormányok élén álltak a népi demokrácia országaiban. Egyes esetekben a koalíciós kormányok jöttek a vezetéshez.

Népi demokratikus forradalmak

Az ilyen forradalmak keretében a szocialista átalakulások lehetővé tették a népi demokrácia rendszerének létrehozását. Gyakran kiderült, hogy szinte kézi, teljesen Moszkvából irányítva. Mindez a parlamentek részvételével, valamint a meglévő polgári alkotmányok keretein belül történt. Ugyanakkor a régi állami gép selejtezését itt lassabban hajtották végre, mint a Szovjetunióban. Minden fokozatosan történt. Például a régi politikai formákat még egy ideig megőrizték.

Fontos megkülönböztető jellemző a népi demokrácia volt a megőrzése egyenlő és általános választójog minden polgár számára. Az egyetlen kivétel a burzsoázia képviselői voltak. Ugyanakkor a monarchiák még Magyarországon, Romániában és Bulgáriában is működtek egy ideig a népi demokrácia rendszere alatt.

Változások a társadalmi és gazdasági szférában

Az a politika, amelyet a nemzeti frontok elkezdtek végrehajtani, előírta a fasiszták és közvetlen bűntársaik tulajdonának lefoglalását. Ha ez volt ipari vállalkozások, ezután az államigazgatás jött létre rájuk. Ugyanakkor nem volt közvetlen igény a kapitalista vagyon felszámolására, bár valójában ez történt. A szövetkezeti és magánvállalkozások megmaradtak a népi demokrácia alatt. Az állami szektor azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet játszott, mint a háború előtt.

Úgy vélték, hogy az agrárreformnak hozzá kell járulnia a népi demokrácia országainak fejlődéséhez. Eredményei szerint a nagy földbirtokokat felszámolták. A földnek a művelőhöz való tartozásának elvét alkalmazták. Teljes összhangban az államszerkezettel kapcsolatos szocialista elképzelésekkel.

Az elkobzott földet kis összegért adták át a parasztoknak, részben állami tulajdonba került. A földtulajdonosok, akik együttműködtek a megszállókkal, elsőként veszítették el. Elkobozták a Németországba deportált németek földjeit is. Ez a helyzet Csehszlovákiában, Lengyelországban és Jugoszláviában alakult ki.

Nemzetközi kapcsolatok

A népi demokrácia államai olyan országok, amelyek külpolitikai kapcsolataikban mindent a Szovjetunió irányított. Még a második világháború vége előtt egyes kormányokkal kölcsönös segítségnyújtásról, barátságról és háború utáni előnyös együttműködésről szóló szerződéseket és megállapodásokat kötöttek. Például a Szovjetunió 1943 decemberében Csehszlovákiával, 1945 áprilisában Lengyelországgal és Jugoszláviával írt alá ilyen dokumentumot.

Azokban az országokban, amelyek a náci Németország volt szövetségesei voltak, Szövetséges Ellenőrző bizottságokat alapítottak. Ezek voltak Magyarország, Bulgária és Románia. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia képviselői részt vettek e bizottságok munkájában. Mivel azonban ezen államok területén csak szovjet csapatok voltak jelen, a Szovjetuniónak lehetősége volt sokkal nagyobb befolyást gyakorolni gazdaságukra és politikájukra.

Cél

A népi demokrácia országainak kialakulásának célja nyilvánvaló volt. Így sikerült a Szovjetuniónak ténylegesen hatalomra jutnia Kelet-és Közép-Európa országaiban. A világforradalom álma megvalósult, bár kissé módosított formában.

Egyszer a kormányok élén a kommunisták békésen kezdték építeni a szocializmust társadalmi felfordulások és polgárháborúk nélkül. Minden az osztályok közötti Unió létrehozásán, valamint a helyi társadalmi-politikai erők lehető legszélesebb körének politikai életben való részvételén alapult. Vagyis minden finoman történt, mint maga a Szovjetunióban.

Eredmények

A helyzet drámaian megváltozott a hidegháború kezdete után. Ebben az időszakban , a politikai és gazdasági a konfrontáció fokozódott. Ezenkívül jelentősen meg kellett szigorítani a meglévő politikai rendszereket, egyes országokban pedig fel kellett gyorsítani a gazdaság szocialista irányítási formáira való áttérést.

1947-re a népi demokrácia országaiban a kommunista pártok végül kiszorították jobboldali szövetségeseiket a Nemzeti frontokról. Ennek eredményeként sikerült megerősíteniük pozícióikat a gazdasági életben és a kormányzatban.

Az 50-80-as évek során a kifejezést aktívan használták minden olyan szocialista országra, amelyben többpártrendszert tartottak fenn.

Csehszlovák Szocialista Köztársaság

Például itt vannak olyan országok, amelyekben ilyen kormányzati formát hoztak létre. A Nemzeti Front, amely 1945-től 1990-ig létezett, kulcsszerepet játszott Csehszlovákiában.

Ugyanakkor 1948 óta a Nemzeti Front közvetlen vezetői és az egyetlen, aki valódi hatalommal rendelkezett az országban, a helyi kommunista párt képviselői voltak.

Kezdetben az elülső rész alakult ki mint egyesület hazafias és antifasiszta pártok. A kommunistákkal folytatott tárgyalások során meghatározták tevékenységének paramétereit.

1. A Front politikai szövetséggé vált, amelynek állítólag az egész nemzetet kellett egyesítenie. Ugyanakkor feltételezték, hogy tilos azoknak a feleknek a tevékenysége, amelyek nem szerepelnek benne. , míg ahatározat a pártok bevonását a Nemzeti Frontba az azt alapító hat politikai szervezetnek kellett elvégeznie.
2. A frontot alkotó összes pártot képviselni kellett a kormányban. Ezután parlamenti választásokat kellett tartani, amelyek eredményei arányosan megváltoztatnák a hatalmi egyensúlyt a nyertesek javára.
3. A kormány programját a Nemzeti Fronthoz tartozó összes pártnak támogatnia kellett. Ellenkező esetben kizárás, majd az azt követő tilalom hatálya alá tartoztak.
4. Szabad politikai verseny volt megengedett a pártok között a Nemzeti Front. A választásokon versenyezniük kellett egymással, hogy saját koalíciókat alakítsanak ki a parlamentben.

Zdenek Firlinger szociáldemokrata lett a Nemzeti Front első kormányának vezetője.

A kormány megalakulása

A Nemzeti Front részét képező összes párt szoros kapcsolatokat támogatott a Szovjetunióval, valamint a szocializmusra való áttérést. Csak kisebb-nagyobb mértékben, mivel a szocializmust a különböző politikai erők eltérően értelmezték.

A parlamenti választások eredményei szerint új kormány alakult, amelyet a kommunista Clement Gottwald vezetett. A szlovák és a Cseh kommunisták a parlamenti helyek felét nyerték el. A kommunisták szinte nyíltan arra törekedtek, hogy vezető pozíciókat szerezzenek a Nemzeti Fronton. 1948-ban lényegesen rekonstruálták, miután a kommunisták kivételével három parlamenti párt vezetői lemondtak. A fennmaradó tegnapi partnereket azzal vádolták, hogy megsértették az egyesület tevékenységének elveit, majd azt javasolták, hogy kizárólag demokratikus alapon változtassák meg a szervezetet. A felek mellett a szakszervezeteket, a tömeges állami szervezeteket is be kellett vonni.

Ezt követően a kommunisták által vezetett akcióbizottságok alakultak intézményekben és vállalkozásokban. Valódi karok voltak a kezükben, hogy ellenőrizzék a helyzetet. Azóta a Nemzeti Front olyan szervezetté vált, amelyet teljes egészében a kommunisták irányítottak. A többi párt, miután soraiban tisztításokat hajtott végre, megerősítette a Kommunista Párt vezető szerepét országukban.

Az 1948-as nemzetgyűlési választások eredményei szerint a szavazók csaknem 90 százaléka szavazott a Nemzeti frontra. A kommunisták 236 mandátumot kaptak, a nemzetiszocialisták és a Csehszlovák Néppárt - egyenként 23, a szlovák pártok - 16. Két parlamenti helyet kaptak a párton kívüli jelöltek.

A Nemzeti Front dekoratív szerepet játszott mind a Népi Demokratikus, mind a szocialista Csehszlovákiában, amelyet 1960-ban hirdettek ki. Ugyanakkor ez egy bizonyos szűrő volt, mivel minden tömeges szervezetnek csatlakoznia kellett ahhoz, hogy legalizálja tevékenységét. 1948-tól 1989-ig az ország minden polgára egyetlen listára szavazott a választásokon, amelynek soha nem volt alternatívája. A Nemzeti Front jelölte. A kormány szinte teljes egészében tagjaiból állt. A nem kommunista pártok képviselői legfeljebb egy vagy két portfólióval rendelkeztek. Az 50-es években továbbra is alkalmazták a választásokra jelölt jelöltek megvitatásának hivatalos gyakorlatát.

A Nemzeti Front eredeti elképzelésének újjáélesztésére tett kísérletet 1968-ban az úgynevezett prágai tavasz során tették. Abban a pillanatban a központi Bizottságot a népszerű reformer, Franti Aptictek Kriegel vezette. A frontról mint Országos Politikai mozgalomról beszélt.

A Szovjetunió erősségi helyzetből reagált a demokrácia ilyen kísérletére. Miután Dubceket megválasztották a Központi Bizottság első titkárává, és reformokat hajtott végre a hatalom decentralizálására, a polgárok jogainak és szabadságainak bővítésére, szovjet tankokat vezettek be Prágába. Ez véget vet minden reformra és átalakításra irányuló kísérletnek.

A Nemzeti Front feloszlatása csak a 1989. Egész idő alatt kulcsszerepet játszott az ország irányításában. A bársonyos forradalom eredményeként a Kommunista Párt elvesztette hatalmi monopóliumát. 1990 januárjára befejeződött a parlament rekonstrukciója, amelyen az ellenzék képviselői vettek részt. A jelenlegi politikai körülmények között a Nemzeti Front létezése értelmetlennek bizonyult. A benne részt vevő felek úgy döntöttek, hogy önként feloldódnak. Márciusban, az alkotmányból kizárták azt a cikket, amely az egész Csehszlovákia életében betöltött szerepét szabályozta.

NDK

A Német Demokratikus Köztársaság helyzete hasonló módon alakult. A Nemzeti Front prototípusát 1947 végén hozták létre név alatt "Népi Mozgalom az igazságos békéért és egységért". Már a második kongresszusán Wilhelm Pick-et választották elnöknek. Az alkotmány tervezetét elkészítették és megfontolásra benyújtották.

1949 októberében elfogadták a dokumentumot, amelyet a szovjet megszállási adminisztráció elismert. Nem sokkal ezután az állami szervezetet átnevezték a Demokratikus Németország Nemzeti frontjának. Minden jogi politikai párt és mozgalom, a legnagyobb szakszervezetek lettek a résztvevői. Bevezették a front elnökének álláspontját. A pártatlan Erich Correns volt az első, aki átvette. Hamarosan úgy döntöttek, hogy egységes listákat terjesztenek elő a kelet-német parlamenti választásokon.

Mivel nem voltak alternatív listák, a front által képviselt képviselők és szövetségek mindig nyertek. Amikor az egyes német politikusok az ilyen listák illegitimitását állították, bebörtönözték őket azzal a váddal, hogy megtagadták az NDK választási törvényét.

1989-ben a front szinte azonnal elvesztette jelentőségét, miután a német Liberális Demokrata Párt és a Kereszténydemokrata Unió elhagyta. Néhány nappal később az uralkodó Német Szocialista Egyesült párt átalakult a demokratikus szocializmus pártjává. A lehető legnagyobb mértékben megpróbálta elhatárolni magát korábbi politikájától. 1990 februárjában elfogadták az Alkotmány módosításait, amelyek kizárták a Nemzeti Front említését. Korábban ott tartották őket, mint a népi demokrácia szinte minden országában.

Egyes modern szakértők úgy vélik, hogy amikor Vlagyimir Putyin 2011 tavaszán létrehozta az egész orosz népfrontot Oroszországban, az NDK Nemzeti frontjának példája ihlette.