Hangszeres koncert: történelem, koncepció, sajátosságok

A Filharmonikus csarnokok látogatói ismerik a különleges, vidám hangulatot, amely egy hangszeres zenei koncert alatt uralkodik. A figyelmet a szólista az egész zenekarral versenyez. A műfaj sajátossága és összetettsége az, hogy a szólistának folyamatosan bizonyítania kell hangszerének fölényét a koncerten részt vevő másokkal szemben.

A hangszeres koncert fogalma, sajátosságai

Alapvetően a koncerteket hangképességükben gazdag hangszerekre írják - hegedűk, zongorák, csellók. A zeneszerzők virtuóz karaktert próbálnak adni a koncerteknek annak érdekében, hogy maximalizálják a választott hangszer művészi lehetőségeit és technikai virtuozitását.

A hangszeres koncert azonban nemcsak versenyképes jellegű, hanem pontos következetességet is feltételez a szóló és a kísérő részek előadói között. Ellentmondásos tendenciákat tartalmaz:

• Egy hangszer képességeinek nyilvánosságra hozatala az egész zenekarral ellentétben.
• A teljes együttes tökéletessége és következetessége.

Talán a koncepció sajátosságai "koncert" kettős jelentése van, mindezt a szó kettős eredete miatt:

1. Concertare (latinul) - "versenyezni";
2. Concerto (olaszul), concertus (latinul), koncert (németül) - "beleegyezés", "harmónia".

Így, ", hangszeres koncert" a fogalom általános értelmében egy vagy több szólóhangszer zenekari kísérettel előadott zenedarab, ahol a résztvevők kisebb része teljesen ellenzi a nagyobbat vagy a zenekart. Ennek megfelelően instrumentális "kapcsolatok" partnerségre és rivalizálásra épülnek annak érdekében, hogy minden szólista számára lehetőséget biztosítsanak a teljesítmény virtuozitásának bemutatására.

A műfaj története

Században a koncert szót használták először "" ideje utalni a vokális és instrumentális művekre. A koncert története, mint az együttes játék egyik formája, ősi gyökerei vannak. Közös előadás több hangszeren, a szóló egyértelmű kiterjesztésével "hang" sok nép zenéjében megtalálható, de kezdetben polifonikus spirituális kompozíciók voltak, hangszeres kísérettel, katedrálisok és templomok számára.

Század közepéig a fogalmak "koncert" és "koncert" a XVII. század 2. felében már megjelentek szigorúan hangszeres koncertek (először Bolognában, majd Velencében és Rómában), és ezt a nevet több hangszer kamarakompozícióira rögzítették, és a nevet concerto grosso-ra változtatták ("Az".

első alapítója a koncert formában tartják az olasz hegedűművész és zeneszerző Arcangelo Corelli, írt egy koncertet három részből végén a XVII században, amelyben volt egy felosztás szóló és kísérő eszközök. Században tovább fejlődött a koncertforma, ahol a zongora, a hegedű, a cselló előadás volt a legnépszerűbb.

Hangszeres koncert a XIX-XX században

A koncert története, mint az együttes játék egyik formája, ősi gyökerei vannak. A koncert műfaja hosszú fejlődési utat tett meg, engedelmeskedve az akkori stílusirányzatoknak.

A koncert új születését Vivaldi, Bach, Beethoven, Mendelssohn, Rubinstein, Mozart, Servais, Handel stb. Vivaldi koncertje három részből áll, amelyek közül a két szélső elég gyors, a középsőt körülveszik - lassan. Fokozatosan a szólópozíciókat elfoglaló csembalót egy zenekar váltja fel. Beethoven műveiben közelebb hozta a koncertet a szimfóniához, amelyben a részek egy folyamatos kompozícióba egyesültek.

Századig a zenekar összetétele általában véletlenszerű, többnyire húros volt, a zeneszerző kreativitása pedig közvetlenül a zenekar összetételétől függött. A jövőben az állandó zenekarok kialakulása, az egyetemes zenekari kompozíció fejlesztése és keresése járult hozzá a koncert műfajának és szimfóniájának kialakulásához, valamint az előadott zenei művek kezdett klasszikusnak nevezni. Így a klasszikus zene instrumentális teljesítményéről beszélve a klasszikus zene koncertjét jelentik.

Filharmonikus Társaság

Században a szimfonikus zene aktívan fejlődött Európában és Amerikában, és a zenei művészet fejlődését elősegítő állami Filharmonikus társaságok széles körű nyilvános propagandájához jöttek létre. Az ilyen társadalmak fő feladata a propaganda mellett a koncertek fejlesztésének és szervezésének elősegítése volt.

A szó "Filharmonikusok" a Görög nyelv két összetevőjéből származik:

harmonia - "harmónia", "zene".

A filharmonikus társadalom ma olyan intézmény, mint általában egy állami intézmény, amely a koncertek szervezésének, a művészi zenei alkotások előmozdításának és a készségek előadásának feladatait tűzte ki maga elé. A Filharmonikusok koncertje egy speciálisan szervezett esemény, amelynek célja a klasszikus zene, a szimfonikus zenekarok, az instrumentalisták és az énekesek bemutatása. A Filharmonikus termekben is élvezheti a zenei folklórt, beleértve a dalokat és a táncokat.