Térbeli közgazdaságtan: a specialitások és a szerkezet leírása

Cél és célkitűzések

A térbeli gazdaság fő célja, hogy kölcsönösen előnyös feltételeket teremtsen minden tantárgy számára.

A fő feladat az üzleti vállalkozások potenciáljának időben történő felismerése és felhasználása a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés megteremtése érdekében.

Ehhez több feltételnek kell teljesülnie:

• Az üzleti vállalkozások előnyös elhelyezkedése. Ugyanolyan kényelmesnek kell lennie mind a fogyasztók, mind a termelők számára. , míg a termelési erőforrásoknak a lehető legközelebb kell lenniük.
• A vállalkozások elhelyezésének területét (területét) a lehető leghatékonyabban kell felhasználni üzleti projektek, fejlesztési helyszínek stb.
• A piaci zónák csökkentése és a munka egyértelmű elosztása közöttük.

Szerkezet

A gazdaság térbeli szerkezete általában 2 részre oszlik:

• Homogén szerkezet. A gazdasági régió homogenitása jellemzi, anélkül, hogy minden részében különleges különbségek lennének.
• Polarizált szerkezet. A régióban számos központ található, amelyek egyesítik a tér többi részét.

Formák

A gazdaság térbeli szerveződésének formái a következők:

• Helyi-a tér legegyszerűbb eleme vagy az a terület, amelyen az egyetlen objektum található. Az egyiparos város jó példa a helyi formára.
• A csomópont formája ipari és közlekedési. Az ipari csomópont több vállalkozást, közös infrastruktúrával rendelkező települést koncentrál. A közlekedési csomópont a szállítási útvonalak koncentrációja egy helyen, amely körül ipari vállalkozások az emberek koncentrálódnak.
• A termelési és területi komplexum olyan gazdasági egység, amely több iparágból áll, amelyek technológiailag és társadalmilag egyesülnek. A komplexumok közös fejlett infrastruktúrával rendelkeznek.

A közgazdászok már régóta tanulmányozzák a gazdasági erőforrások térbeli eloszlásának problémáját. A mai napig számos alapvető elmélet létezik a gazdaság térbeli szervezéséről. Ezután nézzük meg őket részletesebben.

Növekedési pólusok létrehozása

Az elmélet lényege, hogy az innovatív termékeket és szolgáltatásokat létrehozó vállalkozások nagy hatékonyságot mutatnak. Az infrastruktúra növekedni kezd a rendkívül hatékony szervezetek, cégek, vállalatok, kiegészítő termelési létesítmények megnyitása, a munkavállalók lakása épül. Ennek eredményeképpen egy ilyen vállalkozás egyfajta vonzerő pólusává válik más gazdasági egységek és egy új gazdasági övezet számára. Ebben az elméletben a vállalkozás helyét a fejlett fejlődés egyes területei, vagy akár egész országok foglalhatják el, amelyek a nemzetközi gazdaság bármely területén vezető szerepet töltenek be.

A térbeli egyensúlyi közgazdaságtan elmélete

Ezen elmélet szerint a termelők és a fogyasztók (alanyok) egy bizonyos helyhez kötődnek az űrben. A költségek és a kereslet hatással vannak a tárgyak térbeli eloszlására. A vállalkozások térbeli eloszlásának ideális egyensúlya a következő szabályok betartásával érhető el:

• a vállalkozások térbeli elhelyezkedésének a lehető legkényelmesebbnek kell lennie mind a fogyasztók, mind a termelők számára;
• a vállalkozások sűrűsége lehetővé teszi, hogy teljes mértékben kihasználhassa azt a területet, amelyen találhatók;
• a piac zónákra oszlik, és minden zónának elég kicsinek kell lennie;
• , a piaci zónák határait közömbösségi görbékkel kell korlátozni (olyan zóna, amelyben a vásárlók ugyanazokat az előnyöket kapják a kapott előnyökből).

Perrox elmélet

Ez az elmélet azon a feltételezésen alapul, hogy a gazdasági tér olyan, mint egyfajta erőtér, amelyet a vállalatok és egymással való összekapcsolódásuk táplál. Minél több erőforrással és értékesítési lehetőséggel rendelkezik egy vállalkozás, annál nagyobb az "erőtere". Elmélet tökéletesen tükrözi a különbség a méret a működő tőke, a partnerek száma és típusok vállalati tevékenységek. Ez az egyenlőtlenség domináns vállalkozásokat és alárendelteket eredményez. A deformáció akadályozza a gazdaság harmonikus térbeli fejlődését.

Az ipari komplexumok elmélete

A gyakorlatban széles körben használták a Szovjetunióban. Eszerint a közeli elhelyezkedésű, az erőforrásokhoz való hozzáféréssel rendelkező, ugyanabban az iparágban foglalkoztatott vállalkozások egy bizonyos csoportja nagy hatékonyságot mutat a különböző iparágakhoz képest. Az elmélet csak a költségekre és a kibocsátásra összpontosít. A megközelítés hátránya a régiók és határaik korrekciójának hiánya. Szinte lehetetlen termelési komplexumot szervezni egy régión belül.

Porter elmélete

Az ipari komplexumok elméletén alapul, de Porter elmélete jelentős javulást mutat. Annak érdekében, hogy a régió harmonikusan fejlődjön, legalább két iparágnak jelen kell lennie, és minden komplexumnak ugyanazon a területen számos támogató iparágnak kell lennie. Porter elmélete szerint a komplexumok közötti verseny a tér harmonikus fejlődésének és a régiók gazdasági növekedésének kulcsa.

Területi és regionális gazdaságtan

A valóság az, hogy a gazdasági háborúk, a kereskedelmi embargók és a természeti erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés körülményei között hazánk kénytelen felidézni a regionális gazdaságot a térbeli gazdasággal együtt.

A térbeli gazdaságot a fejlesztési központok közötti határok elmosódása, átláthatósága jellemzi. A tőke, a munkaerő-erőforrások, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgása, a hatékony munkamegosztás mind a vizsgált modellre jellemző. A térbeli gazdaság legjobb példája az Európai Unió.

A regionális gazdasági modellt a protekcionizmus (a nemzeti érdekek védelme) és a zárt határok jellemzik. Ugyanakkor nincs az erőforrások, a munkaerő és a tőke szabad mozgása. A globalizáció összefüggésében egy ilyen modell nem áll szemben a versennyel. A világ egyetlen régiója sem képes teljes mértékben ellátni magát mindennel szükséges termelés, ugyanakkor értékesítési piac.

A nemzetgazdaság térsége

Az orosz gazdaság mindig is összetett és sokrétű tanulmányi téma volt. A nemzetgazdaság térbeli szerveződését tényezők befolyásolják:

1. A népesség, a tőke és az erőforrások egyenlőtlen eloszlása. Az orosz lakosság több mint háromnegyede európai részén él. Az ásványi anyagok és egyéb erőforrások fő része az Urál-hegységen túl található.
2. Nagy kiterjedésű területek. Az ország erősen húzódik kelet-nyugati irányban.
3. Nagy szakadék a régiók fejlődésében. Vannak olyan régiók, ahol a bruttó regionális termék szintje 40-szer különbözik egymástól.

Mindez arra utal, hogy az ország térbeli szervezete a regionális csomópont gazdaságának kifejezett modelljével rendelkezik. Nincs egységes munkaerő -, tőke-és erőforrás-elosztás a régiók között.

Másrészt Oroszország a gazdaság területi fejlődésének jeleit mutatja. Hazánk tagja az integrációs Unió Fehéroroszország és Kazahsztán, amely magában foglalja a szabad mozgás a munkaerő, a tőke, a szolgáltatások és áruk az országok között. Később Örményország és Kirgizisztán csatlakozott a vámunióhoz.

Így az orosz gazdaság területi fejlődésének egyik jellemzője az ország regionális fejlődésének deformációja és egyenlőtlensége, valamint a területfejlesztés és a más országokkal való kölcsönhatás magas hatékonysága.