Hogyan jelölik a különböző típusú gyorsulást a fizikában? Példa gyorsítási feladatra

A testek mechanikai mozgásának tanulmányozása során a fizikában mindig figyelembe veszik az ennek során bekövetkező gyorsulást. Nézzük meg a cikkben, hogy mi a gyorsulás, hogyan jelölik a fizikában, valamint megoldjuk az érték kiszámításának egyszerű problémáját.

Mi a gyorsulás, és milyen típusai vannak?

Lineáris gyorsulás a fizikában

A gyorsulást olyan mennyiségként értjük, amelynek jelentése a test sebességének változásának sebessége. Matematikailag ez a meghatározás a következőképpen íródik:

a = dv/dt.

Ha a sebesség időfüggvénye ismert, akkor elegendő megtalálni az első deriváltját a gyorsulás kiszámításához egy adott időpontban.

A fizikában a gyorsulási betű kisbetűs Latin a. Ez azonban az úgynevezett lineáris gyorsulás, amelyet m/s egységekben mérnek2. Ezen kívül szöggyorsulás is van. A szögsebesség változását mutatja, rad / s egységekben kifejezve2. Ezt a fajta gyorsulást a görög kisbetűk jelölik (alfa). Néha a betűk (Epsilon) jelölésére használják.

Ha egy test egy ívelt pályán mozog, akkor a teljes gyorsulás két komponensre bomlik: tangenciális (a sebesség nagyságának változásának meghatározása) és normál (a sebesség irányváltozásának meghatározása). Az ilyen típusú gyorsulást az a betűk is jelölik, de a megfelelő indexek használatával: at és an. , a normált gyakran hívják centripetális, a tangenciális pedig tangenciális.

Végül van egy másik fajta gyorsulás, amely akkor következik be, amikor a testek szabadon esnek a bolygó gravitációs mezőjébe. Ezt a G betű jelöli.

A szabad esés gyorsulása

Fizikai probléma a gyorsuláshoz

Ismeretes, hogy a test egyenes vonalban mozog. Időbeli sebességét a következő törvény határozza meg:

v = 2 * t2-t + 4.

Ki kell számítani azt a gyorsulást, amelyet a test t = 2,5 másodperc alatt kap.

Az a érték meghatározását követően megkapjuk:

a = dv / dt = 4 * t - 1.

Vagyis az a értéke lineárisan függ az időtől. Érdekes megjegyezni ,hogy a kezdeti pillanatban (t=0) a gyorsulás negatív volt, vagyis a sebességvektor ellen irányult. A problémára a választ úgy kapjuk meg, hogy t = 2,5 másodpercet helyettesítünk ebbe az egyenletbe: a = 9 m / s2.

Cikkek a témában