Az izommunka négy módja és jellemzői

Az izomtömeg növelésére irányuló fizikai gyakorlatok során minden sportolónak alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie arról, hogy az izmok hogyan hajtják végre összehúzódásaikat különféle terhelések során. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azt a kérdést, hogy milyen izommunkák vannak.

Mi ez?

Ahhoz, hogy jobban megértsük az izommunka statikus és dinamikus módjait, amelyeket később a cikkben ismertetünk, néhány szót kell mondani az izomszövet anatómiájáról. Mint tudják, ennek segítségével az ember egész sor mozgást hajt végre, kezdve a test egyensúlyban tartásától az ugrásokig, rotációs és más típusú mozgásokat hajtva végre saját testének és részeinek térében.

Az izomszövet elemi egysége egy izomrost, amely hosszúkás sejt. Anatómiai neve myocyte. Ez a cella képes növelni vagy csökkenteni a hosszát az elektromos impulzusoknak való kitettség eredményeként. Egy bizonyos számú myocyták összessége egy adott izomot képez, például bicepszet, tricepszet stb.

Az izomrostok az inak segítségével mereven kapcsolódnak a csontváz csontjaihoz. A rostok összehúzódása vagy nyújtása következtében a csontok mozognak, amelyek közötti kötést ízületnek nevezik. Ez a mozgás a gyakorlatban egy személy végtagjainak és testének más részeinek mozgása formájában nyilvánul meg. Nyilvánvaló, hogy nyújtással és összehúzódással az izmok valamilyen mechanikai munkát végeznek a gravitáció, a rugalmasság és más fizikai erők ellen.

Melyek az izommunka módjai?

Az izomrostok működési módja a külső paraméterek (hosszúság és vastagság) változásainak jellege a testmozgás során. Ezek a változások a külső terhelés típusának köszönhetők. A következő négy működési mód létezik:

1. Myometric. Koncentrikusnak is nevezik.
2. Plyometrikus vagy excentrikus.
3. Izometrikus.
4. Auxotonikus vagy kombinált.

Myometrikus mód

Az izomzat ezen működési módját az izomrostok hosszának csökkenése jellemzi. Ennek eredményeképpen az úgynevezett leküzdő munkát végzik, vagyis egy személy saját erőfeszítései segítségével legyőzi a külső erőhatásokat.

Ennek a módnak az élénk példái olyan egyszerű műveletek, mint a gyaloglás, amikor egy személy szilárd felületről tolja le, legyőzi a súrlódási erőket, vagy ugrik a gravitáció leküzdésére. Ha speciális fizikai gyakorlatokról beszélünk, akkor a mellkas, a vállak és a tricepsz izmai myometrikus módban működnek, amikor egy sportoló fekvő vagy álló helyzetből tolja a súlyzót. A keresztléc húzását a bicepsz összehúzódásai végzik.

A leírt működési mód meglehetősen szelíd, ezért aktív használata a kezdőknek szánt súlyokkal történő edzés során pozitív hatással van az izomnövekedés folyamatára, minimalizálva a különféle sérülések kockázatát, például az izmok vagy inak nyújtását.

Plyometrikus mód

Jellemzője az alacsonyabb szintű munka teljesítménye, amelynek során megnő az izom hossza, vagyis annak nyújtása. A plyometrikus mód abban különbözik a myometriától, hogy a nyújtás során minden izom sokkal nagyobb feszültséget tapasztal. Nagyobb terhelést kap, mint a tömörítés során. Ez a következő két következtetéshez vezet:

• Először is, a plyometrikus az izommunka leghatékonyabb módja a sportoló fizikai erejének fejlesztéséhez. Az a tény, hogy a terhelés alatt történő nyújtás során az izomrostok speciális szakaszainak mikrotörései fordulnak elő, amelyeket szarkomereknek neveznek. A későbbi helyreállítás növeli az izmok térfogatát és fizikai erejét.
• Másodszor. A plyometrikus módot az jellemzi, hogy a folyamat során az izmok 1,5-2-szer nagyobb erőt képesek kifejleszteni, mint a myometria során, amely teljesebben képezi az emberi izomzatot.

Példák olyan gyakorlatokra, amelyek ebben az üzemmódban az izmok munkáját foglalják magukban, az ugrás után történő leszállás, ami ütéselnyelést eredményez, leengedi a súlyzót, vagy leengedi a testet a keresztlécen. Az izommunka hatékony izomépítő módja ezeknek a gyakorlatoknak a lassú teljesítményét igényli. Minél lassabban hajtja végre őket egy sportoló, annál nagyobb feszültséget fog elérni bennük.

Ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően a plyometrikus mód a legtraumatikusabb, ezért ajánlott csak kevésbé felkészült sportolók számára gyakorolni edzésprogramjaik közepén. Azt is javasoljuk, ha komplex gyakorlatokat végez nagy libra az üdülőhelyre egy partner segítségére.

Izometrikus mód

A különböző izomcsoportok általi végrehajtás során az utóbbi hossza állandó marad. Ez azt jelenti, hogy az izomzat nem összehúzódik, nem nyúlik, hanem a szálak állandó hosszát tartja fenn.

Az izometrikus módot az izomzat kissé alacsonyabb terhelése jellemzi, mint a plyometrikus, ugyanakkor kevésbé szelíd, mint a myometrikus mód.

Az izometrikus izommunkára példa a súlyzó rögzített helyzetben tartása vagy a súly megtartása a test keresztlécen történő felemelésének végén.

Auxotonikus mód

Mivel kombináltnak hívják, könnyű kitalálni, hogy több különböző módot ötvöz. Különösen a myometric és a plyometric váltakozása (néha izometrikus is).

A könnyű és súlyemelő mozgások, amelyeket a gyakorlatok teljes ciklusával hajtanak végre, az izmok kombinált módban történő munkáját foglalják magukban. Ennek köszönhetően az egész emberi izomzat egyenletesen és teljes mértékben képzett.