Anjambeman az... Recepció az irodalomban, transzfer

Az Anjambeman egy irodalmi kifejezés, amely franciából fordítva azt jelenti "lépj át". Ez a koncepció a változatosságra utal:

a) a ritmikus és szintaktikai szünetek közötti eltérés egy vers, versszak vagy félversek végén;

b) a caesura használata a szavak egymást követő láncolatában, amelyek jelentése közeli.

A kifejezés nyelvi eredete

A hagyományos poétikában az anjambeman három típusát különböztetik meg:

1. "" - . Olyan technika, amelyben egy mondat végén a következő kezdetét is rögzítik.

2. "" - A vázlat olyan fajta, amelyben éppen ellenkezőleg, egy kifejezés kezdete az előző végét veszi fel.

3. "Dupla dobás" - ez a fajta anjambeman feltételezi a mondat kezdetét a vers közepén, a végét pedig a következők közepén.

Érdemes megfontolni ezeket a technikákat a munka példáján.A. Puskin:

A sivatagi hullámok partján

Ott állt, tele nagy gondolatokkal,

És belenézett a távolba [vissza]. Előtte Széles

A folyó rohant [dupla dobás]; a szegény kenu [vázlat]

Arra törekedtem, hogy egyedül.

Ebben a munkában az anjambeman képi-kifejező funkciókat lát el, pillanatokban közvetlen ikonicitást szerez.

Származás

Az orosz filológia gazdag a különböző kutatók munkáiban, amelyekben az anjambeman témája széles körben kidolgozott. Fejlesztés ez a koncepció tanulmányozták a tudományos munkák G.A. Shengeli, A.K. Zsolkovszkij,.IE. Loshilov, Yu.N. Tynyanov és társai.

Vizuális eszközként fontosak a költői műben történő transzferek.

., és. Shapir olyan technikát hozott létre, amely egyértelműen közvetlen párhuzamot von A forma és a tartalom között-anjambeman és egy költői szöveg. A szerző ezt a technikát kutatásában alapként használta.

egy be.M. Zhirmunsky-az Anjambeman egyik első kutatója. Abból indult ki, hogy a dalszövegek hagyományos irányait követve az írásjelek által kifejezett mondathatár megjelenése a vonal közepén látható mutatóként szolgál a sor végén lévő anjambeman számára.

M.L. Gasparov viszont B gondolatainak benyomása alapján felülvizsgálta ezt az elképzelést.És. Jarho, amely szerint a szintaktikai kapcsolatok hierarchikus ereje a mondatokon belüli leggyengébb kapcsolatoktól a legerősebbig változik-a főnév és annak meghatározása.

Ez a kutató azt javasolta, hogy anjambemans-t fontolják meg a poétikában, támaszkodva a szintaxis elválasztásának erejére. Ehhez az elmélethez szükséges volt a B szintaktikai kapcsolat osztályozásának szerkesztése.és. Jarho.

Köszönet M.És. Shapir huszonhárom fokozatot hozott létre a nyelvtani kapcsolatokban. Ezeket követve arra a következtetésre juthatunk, hogy minél mélyebb a kapcsolat, annál kiterjedtebb az érvek száma, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy anjambemanról beszéljünk (ha van egy rés egy adott helyen).

Irodalmi korszakok

Különböző korszakokban ellentétes hozzáállás volt az anjambeman használatához. Nevezetesen:

1. Antikvitás. Az anjambemant az ókor óta használják az irodalomban. Pindar dalszövegei többnyire strofikus anjambemanon alapulnak. Pindar egy ókori görög költő, akinek művei a kórusszövegek részét képezik. Ezek elsősorban himnuszok, Dicséretek és az istenek dicséretének énekei.

2. Novoye Vremya-a középkor utáni időszak. Ennek az időnek a költészetét inkább a strofikus elszigeteltség jellemzi.

3. Klasszicizmus. Ennek az időszaknak a költészetét az anjambemans elkerülése jellemzi.

4. A romantika és a huszadik század néhány költői iskolája éppen ellenkezőleg, művelte őket.

Átutalás

Az Anjambeman egyfajta caesura a jelentéssel kapcsolatos szavak csoportján belül.

Történelmileg humoros szemantika vagy ősi konnotáció (a nyelvi jelenség kísérő jelentése) érvényesül annak használatakor.

Ennek ellenére a modern idők költészetében drámaian megnőtt a belső átadással megoldott helyi művészeti feladatok száma.

Amint fentebb megjegyeztük, anjambeman az irodalomban egy mondat egy részének átadása az előző verssorból a következőbe. A megjelenés oka a ritmus eltérése, a vonal egyenetlensége, amely hagyományosan kétféle szünettel végződik: szemantikai és végső vers.

Ha a verseket ritmikusan simán állítják össze, az anjambeman egy intonációs hiba, amely lehetővé teszi az intonáció számára, hogy kiemelje és hangsúlyozza a fő szemantikai szót. Ily módon a szerző különböző érzelmeket közvetíthet: izgalom, átgondoltság.

Nagyon hatékonyan az átadás képes hangsúlyozni a prózai vagy köznyelvi beszédet.

Az anjambemánok típusai

Az elválasztásnak sokféle típusa van, például:

1. Egyetlen elválasztás-biztosítják, hogy a kifejezések egyes részeit intonációk segítségével kiemeljék, még akkor is, ha a vers egy másik szakasza elválasztotta őket.
2. Számos anjambemans prózai módon ad, amely szinte teljesen kiegyenlíti (simítja) a vers ritmusát. Ez a költészet alapvető művészi technikája.
3. Vers-egy kifejezés áthelyezése egy másik versbe.
4. Strofikus anjambeman - egy kifejezés átadása a következő stanza részre.
5. Syllabic-ennek a résznek a áthelyezése egy másik kisbetűs kifejezésre.

Vannak szintaktikai-kisbetűs, szintaktikai-strofikus, verbális-kisbetűs, verbális-strofikus és sok más elválasztás is.

Alkalmazás a költészetben

Az orosz irodalomban az Anjambeman példája A.A. Puskin, Ban Ben.Az. Majakovszkij, M. Kassai, G. Obolduev, B. Okudzsava, V. Sersenyevics.

Az átvitel költői alakként való használatát leggyakrabban az önmagában hordozott szemantikai tartalom indokolja.

Sok híres szerző használt kisbetűket anjambeman. Alkalmazásának kiváló példája Anatolij Kobenkov munkája. Verseiben, tele dalszövegekkel és filozófiával, az élet hirtelenségét és drámáját súlyosbítja a transzferek.

Például ebben a részben:

Egy ember születik, férjévé nő,

Nem fullad a vízbe, nem ég a gonoszban,

Aztán rájön, hogy egyáltalán nincs rá szüksége

Sem magamnak, sem a lányomnak, sem a földnek;

Aztán egy személy megtanul sírni,

Aztán, anélkül, hogy emlékezne arra, miért jött

Ezen a földön porrá válik -

És jól érzi magát, és a föld jól érzi magát.

Andrei Kachalyan modern költő munkájában nagyon gyakori a szótagos stanza transzfer használata. A versben "Túlvilági ajkakkal" , a szerző az I névmást a fő (kezdeti) szótagra helyezi "". A beszéd egy részének használata az első személy formájában segít legyőzni a tartalmat, és megmutatja a karakter mély jelentését és kettősségét, tapasztalatainak és világképének globalitását.

Marina Cvetajeva

A költő verseiben sok példa van anjambemanra. Tsvetaeva a kreativitásának szerves részét képezte. Ők tették felismerhetővé stílusát az első sorokból:

Egész nap becsapott minket, melegen átölelt minket

tenyerével, hallhatatlanul lélegzik hátul.

A vers elolvasásakor bárki érezni fogja, hogy szükség van egy intonációs szünetre a szó után "pálmák". Azonnal melegséget, nyári melegséget ad, nem kell sietni valahol.

Marina Tsvetaeva műveiben az átadás néha egész stanza csoportokat fedezett le.

Népköltészet

Érdekes megjegyezni, hogy a folklór kreativitását nem jellemzi elválasztás. Inkább az intonáció-phrasal sorozat teljes egybeesése jellemzi a verset.

Joseph Brodsky

Munkája az Anjambeman aktív fejlődéséhez kapcsolódik a huszadik század végén. Ez a költő sok jel szerint az M hagyományainak örököse. Cvetajeva. Sőt, sikerült jelentősen fejleszteni őket.

., és. Shapir azt mondta, hogy a múlt század második felében és. Brodsky minden lehetséges módon kísérletezett ezzel a témával:

a) meghosszabbította a költői kifejezést;

b) egyre több hirtelen transzfert hajtott végre a vonalak és a Stanzák között;

C) elválasztott főnév és elöljárószó;

d) elvégezte a verbális egységek felosztását a versszak, a vers között.

Ez különösen észrevehető műveiben "Haj a templom mögött", "T. haláláig.. S. Eliot".

Modern dalszövegek

Ezt a technikát jelenleg nem felejtik el. Az anjambemans irodalomban való használatának példájaként megemlíthetjük az ilyen költők munkáját, mint A. Kushner, A. Len, E. Lesin, K. Kedrov, Yu. Martynceva, D. Zsuzsa, A. Kassai, A. Nechaev és társai.

Syllabic-strophic és syllabic anjambemans a következők a leggyakoribb az átvitel típusai a modern költészetben.