Homonímia és poliszémia: fogalmak, különbségek, használati jellemzők leírása

Ha elemezzük a nyelv bármely rendszerét, ugyanazokat a jelenségeket figyelhetjük meg: homonímia és poliszémia, szinonímia és antonímia. Ez még az abszolút dialektusok szókincsében is megfigyelhető. Ebben a cikkben megpróbáljuk megérteni ezeknek a jelenségeknek a jellemzőit.

Mi a homonim?

Ez egy olyan koncepció, amely az orosz nyelvben fejlődött ki, amikor a hangzásban és a helyesírásban teljesen azonos szavak jelentése radikálisan eltérő. A leggyakoribb példa a szó "egy toll". Ez egy íróeszköz, a legfontosabb részlet a az ajtó vagy egy hölgy toll vár egy csókot? Minden attól függ, hogy milyen kontextusban fordul elő ez a szó. Így lehetséges, hogy kijelölje ezt a jelenséget-homonímia. A poliszémia pedig minden megfigyelt jelben különbözik tőle.

Ez a szó maga is kétértelműséget jelent, ha görögül fordítják. Ha egy szónak sok jelentése van, akkor ez nem mindig homonímia. A poliszémia pedig ugyanazon szó több különböző jelentését feltételezi. Mindazonáltal ezeket a szavakat valamilyen módon egyetlen jelentés vagy történelmi eredet köti össze. Az emberek folyamatosan használják a homonímiát és a poliszémiát a beszédükben - mind szóbeli, mind írásbeli-könnyen és egyszerűen, anélkül, hogy maguknak állítanák fel az ilyen jelenségek megkülönböztetését.

A fogalmak eredete

A homonimák nélküli beszélgetés egyszerűen nem történik meg, mert nyelvünkben sok azonos szó van, amelyek teljesen más jelentéssel bírnak. És angolul - még több. És valami megjelent ez a koncepció ennek oka az a tény, hogy az Orosz nyelv kölcsönökkel gazdagodik. Tehát a szó "házasság" németül jött hozzánk, és pontosan hibát jelentett, hibát. Aztán valahogy felváltotta az igét "ahhoz, hogy", és most, amikor egy férj feleséget vesz, ezt házasságnak is nevezik.

A poliszémia és a homonímia közötti különbségtétel nem olyan könnyű. Az adott példa a szó más jelentésével "házasság" - egyértelműen homonímia. Ez a jelenség nem feltétlenül kapcsolódik a hitelfelvételhez. Az Orosz nyelv történelmileg megváltozott, a szavak mind morfológiai, mind fonetikai jelentést változtak. Az eredeti ábécé betűi eltűntek, például ha korábban a szó "Repülök" a Yat (B) és az implikált orvosi gyakorlaton keresztül írták, majd később a szó az ige homonim volt "repülni". Ami egyáltalán nem ugyanaz. De ez nem mutatja a szó kétértelműségét, egyértelműen homonim.

A poliszémia és a homonímia differenciálódása

Ez a feladat nagyon nehéz. És a megoldásában lehetetlen anélkül, hogy képes lenne megtalálni és elemezze a jelentést szinonimák. A poliszémia, a homonímia és az azonos lexikai egységek tudománya nagyon összefügg egymással. Először is, a szó szerint számos hasonló jelentést kell felvenni, és két vagy több (az értékek számától függően) listát kell rendezni. Vegyük például a szót "gyökér". "A bennszülött lakos" és "a bennszülött kérdés" - úgy tűnik, hogy más. Az első érték szinonimái - "primordiális", "elsődleges". A második szintén "a fő", az egyik, az - ", a fő". Ugyanabban a sorban helyezhetők el. Ezért a poliszémia és a homonímia közötti különbség azonnal kitalálható. Itt nincs Utolsó. "Gyökér" - egy poliszemikus szó. Ezért az elsővel foglalkozunk.

A homonímia és a poliszémia közötti különbség bármely más példára vezethető vissza. Vegyük a szót "vékony". Az első értelemben-száraz vagy sovány. A második-rossz, rossz. Nem teheti egy sorba, sovány - nem feltétlenül rossz. Tehát itt van egy homonímia jelenség, ha a különböző oszlopok szinonimái nem kombinálhatók egy sorba érték szerint.

A meghatározás nehézségei

A homonímia és a poliszémia egy nyelvben nem mindig könnyen meghatározható. Itt van egy gyakori példa: a szó "braid" - maiden szépsége vagy egy idős nő életének eszköze. Különböző! De ez egy poliszémia, mert mindkét jelentés körvonalai szerint ez a szó valami hosszú, vékony és hegyes. Meg kell értenie, hogy homonímiával a szavak hangjának egybeesése véletlenszerűnek bizonyul, de a poliszémia mindig megtartja az általános jelentést, legalábbis árnyalatokban. elég nehéz felismerni. A homonímia és a poliszémia megkülönböztetésének számos módja van.

Ha emlékezünk arra, hogy a kétértelműség úgy alakul ki, hogy egy vagy másik szó szemantikai változatait a jelentésének megfelelően választjuk ki, akkor teljesen lehetséges a beszéd funkcióinak felismerése. Ennek a kétértelműségnek a munkája abban áll, hogy az értékeket újraelosztják, kölcsönösen helyettesítik, anélkül, hogy megváltoztatnák a kontextust és az általános jelentést. Ezek a kapcsolatok különösen jól láthatóak a népnyelvben-a nyelvjárásokban.

Homonimák és szinonimák

A homonímiában, amint azt már említettük, a szó szemantikai kapcsolatai nem belsőleg kapcsolódnak egymáshoz, jelentésük nem motivált, egyszerűen ugyanabban a formában fejeződnek ki mind a hangban, mind az írásban. A homonimák különböző szavak, jelentéseik messze eltérnek egymástól, még akkor is, ha gyakran különböző gyökerekből állnak, amelyek egybeesnek a hanggal, vagy ugyanabból a gyökérből, de más alapon.

A szinonímia egy másik nyelvi képesség. Ez a tartalom kifejezése különböző eszközökkel, azonos, hasonló jelentéssel bíró szavakkal. Minél nagyobb a szinonimák halmaza, annál gazdagabb a nyelv. Ez a legjobb módja annak meghatározására, hogy a poliszémia hogyan különbözik a homonímiától. A szinonimák általában mindenféle funkcionalitást hordoznak - mind szemantikai, mind stilisztikai szempontból. Beleértve az esztétikai szint értékelésének funkcióját. Más nyelvjárások, az irodalom, az Orosz nyelv szinonimái aktívan szerepelnek az orosz beszéd arzenáljában Idegen nyelvek.

A szinonímia és a poliszémia kapcsolatai

Ez a kapcsolat nagyon erős. A különböző változatokban lévő szavak kétértelműsége egyidejűleg jelen van a különböző szinonimikus sorozatokban. Ez különösen nyilvánvaló a nyelvjárásokban. Például a Tomszki parasztok megkülönböztetik a szó három jelentését "erős": termékeny, magas hozamú csernozjom, erős, gazdag tulajdonos, izmos, hatalmas jávorszarvas vagy autó. E szó használatával szinte mindig megfigyelheti a poliszémia jelenségét, de a homonímia itt nincs jelen. Mivel a szinonimák minden sora könnyen kombinálható. Pontosan össze kell hangolni őket, ez a fő feladat, különben lehetetlen ezt a meghatározást elvégezni. A homonímia és a poliszémia megkülönböztetésének kritériumai mindig azonosak.

Három jelenséget elemeztünk, de van egy negyedik, nem kevésbé fontos. Ez egy antonímia. A szinonímia, a homonímia, a poliszémia szorosan kapcsolódik ehhez a jelenséghez. És hiányában ezen összetevők bármelyikéből a beszéd szűkös és nem elég teljes. Az antonímia abszolút ellentétes jelentéseket von maga után ugyanazon szóhoz képest. És ezek az ellentétek könnyen elrendezhetők a szinonim sorozatok kapcsolataiban, ami nagyon közel hozza a szinonímia és az antonímia fogalmát, bár ezeknek a sorozatoknak a korrelációja csak hozzávetőleges.

Eltérések

A poliszémia és a homonímia jelenségeinek megkülönböztetésére vonatkozó kritériumok annyira ellentmondásosak, hogy még a tudósok még nem teljesen egyetértettek egymással sok szóval és fogalommal. Természetesen a közönséges nyelvészeknek is sok nehézségük van. Nem mindig egy ilyen terv differenciálás végzik egyértelműen és megfelelően. Először is, nagyon nehéz egyértelműen és következetesen meghatározni és felépíteni a szinonim sorokat, pontosan ezt jelzi a lexikográfia modern gyakorlata. Sok szót kezelnek poliszémként egyes szótárakban, míg másokban homonimákként kezelik őket.

És nem csak a probléma összetettsége a hibás, gyakrabban - ezeknek a jelenségeknek a nem eléggé szigorú és következetes megközelítése. Volt egy időszak, amikor a homonimizálás iránti elbűvölés még felesleges volt. Például még a szó "kedves" homonimának tekintették: egy kedves (jó értelemben vett) nap, egy kedves (kedves értelemben vett) ember pedig poliszémia, bár egyes források két különböző szóról beszélnek.

Az elválasztás első módszere

A homonímia és a poliszémia megkülönböztetésének fő módja a szinonimák kiválasztása egy adott szó minden jelentésére, majd a sorozat összes összetevőjének összehasonlítása egymással. Szemantikai közelség kiderült? Ez egyértelműen poliszémia! Ha az értékek nem hasonlíthatók össze, akkor homonímiával van dolgunk. Vegyük a szót "csata". Az első értelemben ez egy csata. A másodikban ez a fiú neve, aki a szállodában szolgál. Nincs szemantikai hasonlóság, a lexikai egységek eltérőek. Tehát ez egy homonímia. De itt is van fogás. Még az első értelemben is ez a szó nem annyira egyértelmű.

Sorban állunk: birkózás, csata, csata, verseny, párbaj stb. (Mivel a harc lehet ököl, tenger, kutya vagy bikaviadal stb., Ez egy hosszú sor), majd észrevesszük, hogy a szemantikai közelség még mindig ott van a csatában, harcban és párbajban. Tehát ez csak a szó kissé eltérő jelentése "harc".

A katonai egységek összecsapása a háborúban az első jelentés. Ez egy verseny, harc, párbaj, egyetlen harc - a másodikban. Ez egy mészárlás, harc - a harmadik. Ez az állatok levágása (az üzleti vezetők hívják "a szarvasmarhák levágása")- a negyedik jelentés. Ez egy óra vagy harang ütése-csengő vagy hangzó, az ötödik jelentés. Összesen kilenc érték szerepel a szótárban. Több: az üveg csata, a fegyver csata, azaz, , annak meghatározása hatáserősség. Nos, a fiú nő, ahogy sok településen mondják, ami azt jelenti - élénk nő, katasztrófa. Mindez azt jelenti, hogy a szó "harc" csak az első értelemben már mutatja a poliszémia jelenségét.

A differenciálás második módja

Meg lehet különböztetni a homonim szót a poliszemikustól a szóformák egyszerű összehasonlításával, Vagyis fel kell venni az egygyökérrel kapcsolatos szavakat (különben származékos kapcsolatnak nevezik). Ha a kapott szóformák jelentése hasonló vagy azonos, és közöttük vannak kapcsolódó szavak, azonosak a formáció módjában, ha a szemantikai közelség nem vész el, akkor minden a poliszémia jelenlétét jelzi.

Vegyük ugyanazt a szót - "harc". Szinte minden jelentése a szóformákban és a kapcsolódó formációkban hasonló, mint az ikrek: harc-csatában-csata-harc-Harcos-Harcos-Harcos és így tovább. Minden egyezik. Most, ha különbségek lennének a szóformákban, amelyek egyértelműen meghúznák a vonalat a fogalmak között, elkülönítve a szóalakítási kapcsolatokat, akkor beszélhetünk homonímiáról. Itt van a szó második jelentése "harc" nem keresztezi az első jelentés származékát, a fiúnak (a szolga fiúnak) nincs egyetlen gyökérszava az orosz nyelven.

A poliszémia típusai

Az első típusú poliszémia a nyelvi motiváció jellegétől függően különbözik e szó értelmében. Új jelentés alakul ki az objektum jellemzőinek (metafora) asszociatív hasonlóságának vagy szomszédságának (metonímia)megjelenése eredményeként. Az első esetben a metaforikus kapcsolat a forma, a hely, a megjelenés, a funkciók stb. A második esetben a jelentések metonimikus kapcsolata a kijelölt valóságok egymás mellé helyezésén, szomszédságán alapul: rész-egész és fordítva, cselekvés és eredménye (synecdoche) stb.

A poliszémia második típusát az adott és a fő jelentés függése különbözteti meg. Amikor a jelentéseket egy szóval összefűzik, a kétértelműség három fő változatát különböztetik meg természetük szerint: radiális (a másodlagos jelentések a főhöz kapcsolódnak), lánc (minden érték csak a szomszédosakhoz kapcsolódik), radiális lánc (vegyes típus).

A harmadik típus az asszociatív poliszémia, amikor az értékek tartalmilag messze vannak, és csak asszociációk segítségével kapcsolódnak egymáshoz. Az altípus asszociatív-szemantikai poliszémia, amikor a jelentések mind asszociatív módon, mind a komponens összetételének tartalma szerint kapcsolódnak egymáshoz.

Miért szükséges a homonímia és a poliszémia a nyelvhez

Az emberi megismerés, ellentétben bármely nyelvvel, elvileg korlátlan, gyakorlatilag korlátlan erőforrással rendelkezik, és a kétértelműség mindig nagyon általánosított módon tükrözi és reprodukálja a valóságot. Nem szabad elfelejtenünk a jel és jelentés aszimmetriájának törvényeit, ritkán teljesen feltárják a jelentést, sőt néha nem felelnek meg egymásnak. Ez a fő oka a poliszémia megjelenésének és diadalának.

A homonímia szinte ugyanazon okok miatt merült fel - a nyelvi eszközök gazdagodást igényeltek. Sőt, a történelem nem áll meg, fejlődik, tanfolyamával a nyelv változásokon megy keresztül. Időről időre a különböző eredetű szavak formálisan egybeesnek egymással mind a hangzásban, mind a helyesírásban, azonban jelentésükben eltérőek maradnak. Ezek tisztán etimológiai okok. De vannak olyan esetek is, amikor a nyelv szóalakítási igénye befolyásolja a homonimák megjelenését. Ezért a homonimák eredendően annyira heterogének, bár összetételükben mind részesek, mind teljesek lehetnek.

Teljes és részleges homonímák

A homonimáknak két típusa van. A teljes lexikai homonimák mindig a beszéd ugyanazon része, amely egybeesik az egész formációs rendszerben. Például egy íj: mind az, amit esznek, mind az, amit lőnek, ugyanúgy viselkednek az esetekben, számokban, függetlenül attól, hogy mit csinálunk velük.

A részleges lexikai homonimák mássalhangzó szavak, egyikük szükségszerűen teljesen egybeesik egy külön formával vagy egy másik jelentés egy részével. Például: fall low és a tigris szája.