Egy mese egy fazék zabkása a grimm testvérek

"A kása pot" - az egyik mese a német írók, nyelvészek és folklór gyűjtők testvérek Wilhelm és Jacob Grimm. Ez a cikk tartalmazza ennek a csodálatos történetnek a rövid felidézését, néhány sort az olvasó naplójához, valamint folklór eredetét.

Oroszországban egy mese egy fazék zabkásáról jelent meg fordításban. És. A könyv leghíresebb illusztrációit Vladimir Konashevich orosz szovjet művész készítette.

Összefoglaló

Egy lány az erdőben találkozott egy öregasszony, majd megosztotta vele a bogyókat szedte. Mint egy köszönöm a kedvességét, nagyanyja adott neki egy mágikus pot, szakács finom, édes zabkása (az eredeti változat-köles). Csak a mágikus szavakat kellett kiejteni:

Egy, kettő, három, fazék, szakács!

És ha már elég étel van:

Egy, kettő, három, ne szakács!

- tovább, és a pot megállt.

Egy nap a lány anyja úgy döntött, hogy szakács zabkása távollétében, de elfelejtette a mágikus mondat, amely megállítja a bankot. És annyi zabkása volt, hogy kiszállt a házból, és a város utcáin mászott. Jó, hogy a lány időben visszatért, és megakadályozta a környezeti katasztrófát.

Egy olvasó naplójához

Ez egy mese egy fazék zabkása egy kedves lány. De egy nap, egy felügyelet mellett, a mágikus edény annyi zabkását készített, hogy megtöltötte az egész várost, az utazóknak pedig át kellett enniük magukat. A mágikus tárgyaknak is képesnek kell lenniük használni - ez a mese lényege.

A telek másik értelmezése: ismert, hogy egy ősi legendán alapul, hogy az igazi mágia csak egy tiszta és szeplőtelen lélekhez tartozhat. Ezért kapta meg a mágikus edényt egy régi tündér ajándékaként egy kedves lány. Amikor pedig az anya maga akarta használni a varázslatot, szinte nagy baj történt. Ezért egy másik erkölcs: nem használhatja valaki más mágikus ajándékát, csak az, aki megkapta.

Honnan jött a mese

A Grimm testvérek mesét hallottak egy fazék zabkásáról a lány-mesemondótól, Henrietta Dorothea Wild-tól. Egy gyógyszerész ötödik lánya volt, aki gyógyszertárát a közelben lakó testvérei mellett tartotta. A német Hesse városában volt. Dorothea később Wilhelm felesége lett.

A Grimm testvérek különféle változataiban lévő zabkása-mesének más neve is lehet - például, "Fazék, szakács!", "Édes zabkása", "A Mágikus Edény".

Ami a mese eredeti forrását illeti, ismert, hogy az éhínség nagyon gyakori jelenség volt a középkorban. Úgy vélték, hogy csak a csodák képesek mindenkit teljessé tenni. Ezért a különböző mesebeli történetek a mágikus tárgyak megszerzéséről, amelyek elősegítik a jóllakottságot és a jólétet. Ilyen például egy régi indiai mese egy mágikus edényről, amelyből végtelen mennyiségű zabkását kaphat. És az egészet egyetlen rizsszemből szakácsolták.

A zabkása (leggyakrabban Európában pontosan búza volt) általában a lakosság alsó rétegeinek közös étele volt. Ismeretes, hogy Németország egyes országaiban, különösen Türingiában, a nagyböjt előtti héten, vagyis a Shrovetide-en szokás volt ezt az ételt enni, hogy az egész következő év kielégítő legyen.

A fentiekben a Grimm testvérek által a zabkása mágikus edényéről szóló mese rövid felidézése, valamint ennek a műnek az értelmezése és története volt.